2015. június 24.
A sorozat második részében érdekes dolgok következnek, közérthető módon. Megpróbálom elmagyarázni mi a különbség az alacsony és a magas glikémiás indexű ételek között. Beszélek grafikonokról, és azok jelentőségéről. Aztán a tanulságokat levonva megmutatom mit élünk át, fogyókúra közben, vagy amikor betopogunk egy gyorsétterembe, és türelmetlenül várjuk, hogy sorra kerüljünk.
A cikk számomra inkább érdekes, mint tudományos, remélem mindenki számára az lesz!
 |
A bejegyzés önmagában is érthető, de mindenkinek ajánlom a sorozat első tagját, a megfelelő látásmód elsajátítása érdekében. Az első rész itt olvasható:
Az első részben már írtam, hogy az élelmiszereket vércukorszint emelő hatásuk alapján egy 0-100 terjedő skálán mérik.
- A besorolás a következő:
- Magas GI: 70 felett
- Közepes GI: 56-69 között
Alacsony GI: 55 alatt
Vizsgáljuk meg a skála tetejét, és az alsó értékeket.
Magas vs. alacsony glikémiás index
 |
| Forrás: http://cargocollective.com/blinkdesigns/Glycemic-Index-infographics |
Mindkét grafikonon a vércukorszint ingadozását látjuk a bevitt táplálék minősége és az idő függvényében. A szaggatott vonal mindkét esetben az alap vércukorszintet jelenti. Az első grafikonon jól látszik, hogy magas glikémiás indexű ételek hirtelen, és aránytalanul nagy vércukor emelkedést okoznak. Ezeket a típusú táplálékokat a szervezet gyorsabban lebontja, és rövid idő alatt nagy mennyiségű energiát termel, aztán a vércukorszint akár az eredeti érték alá is visszaeshet. A gyors emésztés egyenes következménye, hogy nem társul hozzá hősszántartó teltségérzet, ami újra evésre készteti az embert.
Az alacsony glikémiás indexű ételek ezzel szemben hosszabb időn keresztülés szívódnak fel, ami hosszabb teltségérzettel párosul, így kiegyensúlyozottabb az energiabevitel, aminek belátható következménye a kisebb étvágy és a kiegyensúlyozottabb táplálkozás.
Figyeljük meg a két grafikon közötti ingadozáskülönbséget! Azt mondják az evés örömöt okoz, de miért lehet ez?
Végre kész az ebéd
Minden evést nagy várakozás előz meg, ennek oka nagyon egyszerű. Az evés alapvető emberi szükséglet. A szervezetünk ősidők óta arra van berendezkedve, hogy próbálja elkerülni az éhséget, vagyis túlélni szeretne.
Figyeljük meg az alsó két grafikont! A kiindulási pont mindkét esetben az éhség, ez az a bizonyos várakozás amit az ember türelmetlenül végez. Amikor kész az ebéd, és asztalhoz ülünk egyrészt feloszlik a várakozás okozta feszültség, másrészt a vércukorszint emelkedése jelzés a szervezetnek, ami az elégedettség érzetével válaszol.
Általánosságban elmondható, hogy annál nagyobb, és gyorsabb az elégedettség, minél magasabb GI indexű ételeket fogyasztunk . A magas GI indexű ételek nagyobb boldogságérzetet okoznak, mint az alacsonyak. Akkor miért ne fogyasszunk mindig ilyeneket?
Egyrészt, mert nem egészségesek. Másrészt, mert magasról lehet nagyot esni! Nézzük újra a grafikont! A magas GI indexű ételek nagyobb kedélyingadozást okoznak. Vagyis amikor éhesek leszünk, még nagyobb vágyat és ürességet érzünk, mivel újra szeretnénk ugyanazt érezni mint azelőtt. Ismét jóllakunk, és ismét szörnyen nagy vágyat érzünk az evésre. Ez egy óriási csapda a szervezetnek, és sok mai generációt érintő betegség okozója.
Modern táplálkozási szokásainkra külön iparágak is épülnek, akik nem tesznek mást mint kihasználják gyengeségeinket. Nézzük miért jelentenek nagy kihívást a különböző fogyókúrás trükkök, és mire alapoznak a gyorsétteremek.
A válasz az előző bekezdés. Az átlagember nem kiegyensúlyozottan táplálkozik. Valószínűleg egy lakatlan szigeten az első nap éhen halnánk, nem az abszolút értelemben vett éhség, hanem a nagy mennyiségű étel utáni vágyakozás miatt. Vegyük kiindulási alapnak a kiegyensúlyozott táplálkozást! De gondolkozzunk el azon, hogy miért fogyókúráznánk, ha kiegyensúlyozottan táplálkozunk? Ez egy hülyeség, vagy nem? De igen!
A manapság divatos korlátok között tartott fogyókúra, nem helyettesíti az önfelet evés okozta örömöket, és pontosan erre építenek kitalálói. A tápanyagbevitel felső korlátja ugyanis jóval alatta van annak a szintnek, amihez a szervezet már elégedettségérzetet is társít, így gyakorlatilag azt érzékeljük mintha folyamatosan éheznénk.
A drasztikus váltásként bevezetett fogyókúra ezért vezethet sokszor depresszív magatartáshoz. Gondoljunk csak bele abba az egyszerű ténybe, hogy két csapdába esünk egyszerre. Egyrészt a hirtelen váltással megvont étel növeli az evés iránti vágyat, másrészt ha megszegjük a felállított szabályokat, akkor végtelen elkeseredettséget érzünk. Minden fogyókúrázó egy érzelmi csapdába esik, amiből nagyon nehéz szabadulni.
Adódik még egy nagyon érdekes kérdés ennek a témának a végén. Vajon mikor van vége a fogyókúrának? Valószínűleg soha, mert ha véget vetünk a fogyókúrának az azt feltételezi, hogy ugyanúgy táplálkozunk mint régen, de akkor újabb fogyókúra szükséges. Hát ez ilyen, sajnos!
A fogyókúrás termékek ilyen szempontból az előző bekezdésben mutatott grafikon alsó értékét használják ki, míg a gyorsétteremek a felsőt.
Én személy szerint nem hiszek a fogyókúrában, szerintem kifejezetten megterhelő és egészségtelen, sokkal inkább gondolom azt, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás célravezetőbb.
Figyeljük meg az alsó két grafikont! A kiindulási pont mindkét esetben az éhség, ez az a bizonyos várakozás amit az ember türelmetlenül végez. Amikor kész az ebéd, és asztalhoz ülünk egyrészt feloszlik a várakozás okozta feszültség, másrészt a vércukorszint emelkedése jelzés a szervezetnek, ami az elégedettség érzetével válaszol.
Általánosságban elmondható, hogy annál nagyobb, és gyorsabb az elégedettség, minél magasabb GI indexű ételeket fogyasztunk . A magas GI indexű ételek nagyobb boldogságérzetet okoznak, mint az alacsonyak. Akkor miért ne fogyasszunk mindig ilyeneket?Egyrészt, mert nem egészségesek. Másrészt, mert magasról lehet nagyot esni! Nézzük újra a grafikont! A magas GI indexű ételek nagyobb kedélyingadozást okoznak. Vagyis amikor éhesek leszünk, még nagyobb vágyat és ürességet érzünk, mivel újra szeretnénk ugyanazt érezni mint azelőtt. Ismét jóllakunk, és ismét szörnyen nagy vágyat érzünk az evésre. Ez egy óriási csapda a szervezetnek, és sok mai generációt érintő betegség okozója.
Modern táplálkozási szokásainkra külön iparágak is épülnek, akik nem tesznek mást mint kihasználják gyengeségeinket. Nézzük miért jelentenek nagy kihívást a különböző fogyókúrás trükkök, és mire alapoznak a gyorsétteremek.
Holnaptól fogyókúrázok, ma még zabálok!
A társadalom rákényszerít a fogyókúrára, de miért nehéz azt betartani?A válasz az előző bekezdés. Az átlagember nem kiegyensúlyozottan táplálkozik. Valószínűleg egy lakatlan szigeten az első nap éhen halnánk, nem az abszolút értelemben vett éhség, hanem a nagy mennyiségű étel utáni vágyakozás miatt. Vegyük kiindulási alapnak a kiegyensúlyozott táplálkozást! De gondolkozzunk el azon, hogy miért fogyókúráznánk, ha kiegyensúlyozottan táplálkozunk? Ez egy hülyeség, vagy nem? De igen!
A manapság divatos korlátok között tartott fogyókúra, nem helyettesíti az önfelet evés okozta örömöket, és pontosan erre építenek kitalálói. A tápanyagbevitel felső korlátja ugyanis jóval alatta van annak a szintnek, amihez a szervezet már elégedettségérzetet is társít, így gyakorlatilag azt érzékeljük mintha folyamatosan éheznénk.
A drasztikus váltásként bevezetett fogyókúra ezért vezethet sokszor depresszív magatartáshoz. Gondoljunk csak bele abba az egyszerű ténybe, hogy két csapdába esünk egyszerre. Egyrészt a hirtelen váltással megvont étel növeli az evés iránti vágyat, másrészt ha megszegjük a felállított szabályokat, akkor végtelen elkeseredettséget érzünk. Minden fogyókúrázó egy érzelmi csapdába esik, amiből nagyon nehéz szabadulni.
Adódik még egy nagyon érdekes kérdés ennek a témának a végén. Vajon mikor van vége a fogyókúrának? Valószínűleg soha, mert ha véget vetünk a fogyókúrának az azt feltételezi, hogy ugyanúgy táplálkozunk mint régen, de akkor újabb fogyókúra szükséges. Hát ez ilyen, sajnos!
A fogyókúrás termékek ilyen szempontból az előző bekezdésben mutatott grafikon alsó értékét használják ki, míg a gyorsétteremek a felsőt.
Én személy szerint nem hiszek a fogyókúrában, szerintem kifejezetten megterhelő és egészségtelen, sokkal inkább gondolom azt, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás célravezetőbb.
Irány a Meki!
Gondolkoztál már azon, hogy bár a gyorsétteremekben folyamatos olajszag van, a kaják is kifogásolható minőségűek, és a reklámokkal is folyamatosan átvernek, sokan mégis függenek ezektől a kajáktól. Mi lehet ennek az oka?
 |
Egyrészt nyilvánvaló, hogy ezek az éttermek az ízfokozás mesterei. Olyan ételeket állítanak elő, amelyek megtévesztik az érzékszerveket, így csak a jóra emlékszünk. A másik ok szerintem egyértelműen az, hogy a gyors zabálás egyértelműen örömöt is okoz.
Gyors, mivel nem kell várni az ebédre, mint otthon. A minimális sorbaállással lecsökken a hatalmas sóvárgás az étel után.
A gyorsétteremi magas glikémiás indexű ételek hirtelen, de rövid ideig tartó teltségérzetet biztosítanak (felső grafikon), amit a szervezet egyfajta boldogságbombaként fog fel, olyanok lehetnek ezek szerintem mint a drogok. De mi történik ha ez az érzés elmúlik? Visszavágyunk a gyorsétterembe, mert megint zabálni szeretnénk, olyan ételeket, amelyek gyorsan kielégítik újra vágyainkat. Étteremláncok épültek erre az egyszerű logikára.
Volt már aki megkívánta magában a Mekis salátát? Nem hiszem, mivel alacsony a glikémiás indexe.
A gyorsétteremi magas glikémiás indexű ételek hirtelen, de rövid ideig tartó teltségérzetet biztosítanak (felső grafikon), amit a szervezet egyfajta boldogságbombaként fog fel, olyanok lehetnek ezek szerintem mint a drogok. De mi történik ha ez az érzés elmúlik? Visszavágyunk a gyorsétterembe, mert megint zabálni szeretnénk, olyan ételeket, amelyek gyorsan kielégítik újra vágyainkat. Étteremláncok épültek erre az egyszerű logikára.
Volt már aki megkívánta magában a Mekis salátát? Nem hiszem, mivel alacsony a glikémiás indexe.
A sorozat következő részében bemutatok néhány alacsony glikémiás indexű alapanyagot, és megpróbálom elmagyarázni miért mondják mindig azt, hogy "inkább sokszor egyél keveset, mint egyszer sokat!"
Bejegyezte:
Megosztom:
Megjegyzés küldése